Bürgi  

RapperKoszT

Bürgi- Ihlet

ref.:
Így adott az ihlet, egy ragyogó dolgot
Mi sok helyen mindig, elárasztott
Rengeteg helyen írtam, és mindig sikerült
Egy remek műt összehoznom,bármibe is került

A járdán megyek, ne hogy az út beszakadjon alattam
Mert elnyelne a sötétség, épp abban a pillanatban
És nem lenne ki felemeljen, abban a helyzetben
Hagynának meghalni, mert úgy tűnik lehetetlen
A sebeket mik már beforrtak, újra kinyílnak
Mikkel anno bekötötted, azok rég el szakadtak
Beborítanád újra, de nem számítasz azzal se,
Hogy azt hiszed csak, hogy ez is mekkora mese
Engem is ez ösztönzött arra, hogy a tollat a kezembe rakjam
És írjak csak írjam, mi az eszemben benne van
És végül kikerül belőle, egy jól sikerült mű
De lehet nem is nagyon szép, tudod ez is valószínű
Sokaknak nem tetszik , de én is úgy szarok rájuk
Ahogy ők rám , ők sem mások csak egy ócska bábuk
Vedd fel te is a tollat a kezedbe, ha van valami az elmédbe
Add ki magadból írd le egy lapra, ne dobd ki a szemétbe

Bürgi- Kár ezért

ref.:
Tán nem volna kár, ezért az egészért
De rám nem számít már senki, senkiért
Aránytalanul számolok, nem tudom eldönteni
Miért? mond miért?, nem találtam ott senkit

Kár ezért az egészért,ha mind ez egyszer elmúlik
Minek kezdjem el végül ezt, ha minden eltűnik
Bármi fog következni, az nem fog sokat számítani
Mert idővel ez sem lesz, csak egy emlék mi már régi
És nem fog érdekelni mit mondanak, az istennek a többiek
Nekem az élet már nem, csak nyújtson többet a többinek
Vigaszt nyújt a nap, mi még sötétben a fejemben is ragyog
Nem félek a holnaptól, mert tárva vannak a karok
Nem hatnak rám a régi, jól bejárt utak
Miken a sok ember, nem tudja bevenni azt a kanyart
Bevillan egy kép, mi minden nap másra ösztönöz
Az akaratom nem hagyhatom, mert mindig másra rögtönöz
Kár volt ezért az egészért, de uram mond meg,hogy miért ?
Miért maradtam magamra, ha az élet még is megkímélt
De ennek már mindegy, erre nem kapom meg a választ
Vissza vonulok magamba, és várom,hogy a sérelmem eláraszt

ref.:
Tán nem volna kár, ezért az egészért
De rám nem számít már senki, senkiért
Aránytalanul számolok, nem tudom eldönteni
Miért? mond miért?, nem találtam ott senkit

Bürgi- Tudom

ref.:
Tudni kell, merni kell, tenni kell
Így áll fel sor, mit az élet rád lehel
Minden embert megjelöl egy jellel
De ez végül mindenkit elnyel

Tudom,hogy ez fáj, és sok kínt kellett meg élned
Tudom azt is, hogy amit adtam az gyötör meg téged
Rengeteg időnek kellet, eltelnie, hogy lássak
Hogy meg pillantsalak téged,hogy ne dőljek be másnak
Meg vigasztallak ha kell, nem akarlak bántani
Mikor lágyan fúj a szél én csak téged akarlak látni
Legyél mindig vidám, öröm bújjon meg benned
Vigyázz örökké rám, mindig adj még egy percet
Író asztal mögött írom ezeket a sorokat
Közbe keresem a nagyvilágban, erre is az okokat
És másra nem is gondolok, csak az arcodra
Na meg persze, a rég elveszett mosolyodra
Ha nem vagy itt velem, a fényképedet nézem
Esküszöm megszállott lettem arra, mit teirántad éreztem
Hullámokkal száguldok, az magasra felvitt érzelmen
Jobb útra már nem jutok, hányszor elképzeltem